Tudtad, hogy az is egy fóbia, ha félsz a próbababáktól?
Mindenkinek van valamilyen démona. A Tiéd mi? Én elárulom, hogy félek a magasságtól, tehát van egy kis tériszonyom. Utálom a mozgólépcsőket és a moziban mindig a sor legszélére váltok jegyet, ha tehetem, és nem haverkodom a macskákkal – mindegy, hogy fekete vagy sem –, szóval nekem van egy enyhe ailurfóbiám is. Illetve, a próbababák és úgy egyébként a játékbabák sem a kedvenceim. A magam módján igyekszem ezek ellen erősen küzdeni – hol több, hol kevesebb sikerrel.
De ennyit rólam és a félelmeimről. Kicsit menjünk bele mélyebben ebbe a fóbia-kérdésbe!
A fóbia voltaképp egy eltúlzott szorongás. Ez kialakulhat okkal vagy ok nélkül is, mindenesetre az biztos, hogy mindkét esetben megnehezíti, rosszabb esetben meg is keseríti az ember életét.
Az egyik leggyakoribb ilyen szorongás az agorafóbia. Szerintem mindenki ismeri. Ha ilyen fóbiád van, akkor az azt jelenti, félsz túlságosan nyílt terekben lenni. Vannak, akik egyszerűen nem bírnak tömegközlekedési eszközökön utazni. Nekik közlekedési fóbiájuk van. Előfordulhat, hogy először csak mondjuk a busz vagy a metró okoz gondot. Azonban később ez kiterjedhet a létező összes közösségi közlekedésre, járműre. A klausztrofóbia az agorafóbia szöges ellentéte. Ebben az esetben a zárt, szűk terektől retteg a delikvens. Tehát egy liftben utazás vagy egy fesztivál, koncert... számára a poklok poklát jelenti.
Aki zoofóbiás, az állatoktól tart. Ezen belül is végtelen a fóbiák tárháza, mivel ez csak egy gyűjtőnév, és azt jelenti, hogy a létező összes állattól tartunk – vagy legalábbis a többségétől. A legismertebb formája talán az arachnofóbia, ami a pókoktól való rettegést jelenti. (Illetve feljebb már említettem a macskáktól való félelem megnevezését is.)
A lámpaláz is egyfajta fóbia. Szintén gyakori eset, amikor egy diák, szónok vagy egy előadó fél kiállni a tisztelt nagyérdemű elé. A nyilvános szereplésektől való félelem gyűjtőneve logofóbia. Tehát, ha neked is gondot okoz prezentációt tartani az irodai értekezleten, akkor bizony lehet, hogy te is ebben a fóbiában szenvedsz.
Ezek talán a legismertebb fóbiák, félelmek – a teljesség igénye nélkül. Azonban kivétel nélkül mindegyiknek lehet genetikai, biológiai, pszichológiai vagy környezeti oka, de mindig van valami előzmény és ez leggyakrabban a feldolgozatlan stressz. Tehát van, amivel születünk és van, amit életünk során, tapasztalás útján veszünk fel magunkra.
A szorongásaink miatt igyekszünk elkerülni mindent, ami köthető fóbiánk tárgyához. Ez egy természetes, belénk kódolt reakció. Például, ha valaki tart a hüllőktől vagy a pókoktól, akkor egyértelműen nem ezeket nézi meg az állatkertben. Aki retteg attól, hogy bent ragad a liftben, az, ha megteheti, lépcsőzik, vagy az általam rettegett mozgólépcsőt használja.
Gyakran járnak tünetekkel is a szorongások, a félelmek. Aki például nem bírja a tömeget maga körül, az emberi testek egymáshoz nyomódását, az gyakran bepánikol a bezártságérzettől, hiába tartózkodik például szabadtéren. Ilyenkor gyakori lehet a légszomj vagy akár az ájulás is –, de ezek szintén bármelyik fóbiánál előjöhetnek az emberen.
Vannak kevésbé ismert fóbiák is, amik valószínűleg ritkábbak, mint például az általam említettek. A globofóbiások például a léggömböktől tartanak. Vagyis konkrétan attól, hogy kidurrannak a lufik. Az eisoptrofóbia a tükröktől való rettegést jelenti, és ezt kivetíti a delikvens minden tükröződő felületre maga körül. Ez a félelem már kicsit átmegy természetfelettibe. Ebben az esetben az ember attól tart, mit láthat meg a tükörben vagy, hogy kapcsolatot teremt egy olyan világgal, dimenzióval, ami nem e világi.
Bármelyikkel is küzdesz, ha elharapóznak a tüneteid és nem tudod normálisan élni miatta az életedet, bátran fordulj szakemberhez. Ne hagyd, hogy a félelmeid eluralkodjanak rajtad és korlátozzanak a személyes szabadságodban!
Forrás: she.hu
Facebook
Pinterest